első…
2009 október 11. | Szerző: Angelface |
Sziasztok kedves Idegenek!
Rögtön az elején felmerül egy kérdés: Hogy is kezdjem a blogot? Azt hiszem a szokásos bemutatkozástól eltekintenék. Ha olvasni fogjátok a blogot, úgyis mindenkiben kialakul valamilyen kép rólam… Egyébként sem nagyon szeretném felfedni a személyazonosságom 🙂 Maradjunk inkább az anonimitásnál.
A legmeghatározóbb élmény, amiért is elkezdem most ezt a blogot, az az, hogy pontosan egy hete szakítottam a párommal, akivel már majdnem másfél éve együtt voltunk. Nagyon különböző személyiségek vagyunk, nem beszélve arról, hogy ő nigériai, én pedig magyar vagyok… (Hogy ez pontosan milyen problémákat vetett fel a kapcsolatban, arra most nem térnék ki, mivel akkor túl hosszúra nyúlna az első bejegyzés, de azt hiszem, a későbbiekben ezt még egyszer ki fogom fejteni.) A lényeg, hogy az utóbbi időben rájöttem, hogy ez egy eléggé egyoldalú kapcsolat volt. Kölcsönös szerelmről talán az elején még beszélhettünk, de az elmúlt egy évben ezt már semmiképpen sem nevezhetjük annak. Rájöttem, hogy iszonyatosan vak voltam. Mindent elhittem neki, ő pedig csak kihasznált. Hát mit ne mondjak, elég szörnyű érzés, bár azt hiszem mindennapos dolog, és talán olvasóim nagyrésze is átesett már hasonló dolgokon. Most viszont eljutottam arra a pontra, hogy rájöttem, nekem erre nincs szükségem. Jobbat is fogok találni, olyat, aki szeret, megbecsül és tisztel. Hát így lettem újra szingli és ez vezetett a blog megnyitásához.
Terveim szerint ebben a blogban fogom megosztani Veletek mindazt, ami velem történik. A fő téma pedig a szerelem lesz, mert minden rossz dolog ellenére, azért még hiszek a Moulin Rouge-ban elhíresült mondatban:
“Ennyi csak, mi tudható: Szeretni kell, s szeretve lenni jó”
Ezzel a mondattal búcsúzóm, szép estét mindenkinek!
Puszi: Angelface 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Jól kezdődik. Nagyon érdekel, milyen volt egy feketével az élet, és, hogy miért gondolod, hogy mindörökké szingli maradnál? Várom a folytatást!
Én 4 és fél év után szakítottam a Párommal..azóta fél év telt el szingliként..hiszek abban, hogy először magadat kell megtalálnod, boldognak lenned és utána úgyis jön akinek jönnie kell:) Persze vannak nagyon nehéz napok, hetek, amikor én is úgy gondolom, hogy mindörökké szingli maradok de akkor sem adom fel!:)Lehet, hogy tündérmese, hogy vár rám valahol Ő…de én még hiszek a mesékben:)
Jólkezdődik… 😀 Én 5,5 év házasság után adtam be a kulcsot. De nem maradtam szingli. Dinának igaza van először magadat kell megtalálnod, boldognak lenned és a kisugárzásod majd úgyis vonzani fog “valakit”.. (valakiket). Sok sikert.