2009 október 16. | Szerző: Angelface

 Sziasztok!

Eléggé elmaradtam a bejegyzésekkel, de most megpróbálok mindent pótolni.

Szóval akkor kezdjük a legelején. Hétfőn volt ugye a randim. Mivel eldöntöttem, hogy ebben a blogban a teljes igazságot írom le, így most is ez jön. Szóval 9kor találkoztam IBB-vel a Baross utcánál. Mikor találkoztunk, rögtön meg akart csókolni, de csak egy gyors szájrapuszit engedtem. Mivel nagyon hideg volt, meg az eső is esett, ezért elmentünk a lakásába. Hozzá tartozik a sztorihoz, hogy az egyik hétvégén már voltam nála. Akkor a Morrisons’s-ban találkoztunk, a barátnőim mind hazamentek, én pedig ott maradtam vele bulizni. Ezek után hajnalban együtt mentünk haza, nála is aludtam, de semmi nem történt. Bepróbálkozott, de mikor mondtam, hogy most nem akarom, akkor nem is nyomult tovább. Szóval visszatérve a mostani randira. Felmentünk a lakására. Eléggé hideg volt ott is. Beültem a kanapéra egy paplan alá, aztán ő is odajött. Az Eurosporton valami pankrációt néztünk – amit meglepő módon még élveztem is. Beszélgettünk, és egyre közelebb jött hozzám. Magához húzott és nagyon szenvedélyesen megcsókolt Ezek után persze már nem volt megállj. Most elmentünk addig:), és nagyon jó volt vele. Éreztem, hogy enm csak magára gondol, hanem fontosnak tartotta azt is, hogy nekem is jó legyen. Még egy kicsit ottmaradtam nála, de mivel másnap sulim volt, 1óra felé hazavitettem magam. Mikor megálltunk a Blahánál, én csak ki akartam szállni a kocsiból, erre megkérdezte, higy semmi csaók? Mondtam, hogy miért kellene megcsókolnom, véleményem szerint mi nem vagyunk egy pár és ez az egész csak a szexről szólt. Ezen ő totálisan kiakadt, pedig hát barátnőm szerint is IBB is csak ezt akarta. Végül mondta, hogy ő többet akar, és nem csak a szex miatt akart találkozni vele, és hogy majd fel fog hívni. Gondolhatjátók – azóta se hívott.

Ezek után jött a kedd. Suliban semmi extra, vagyis hát biztos volt valami, de a délelőtti 2 órámat kihagytam, mivel elaludtam, és csak spanyolra mentem be. Az kifejezetten tetszett, bár elég nehéz volt. Az estém viszont valami fantasztikus volt. Már hétvégén lebeszéltem egy randit az én King-gemmel. Ő elefántcsontparti és egy szálloda éttermében szakács Pesten. Ő a tipikus ellenpélda Victorra. 1 éve él Magyarországon, előtte volt 3 évig Franciaországban és 2 évig Spanyolországban. Teljesen más, mint a többi ismerősöm. Normális munkája van, nincs több barátnője egyszerre, nem szokott nagyon bulizni, nem iszik, nem dohányzik. Tervei szerint hamarosan vesz egy lakást Pesten és szeretne majd valamikor egy saját éttermet nyitni. Meg is dolgozik mindezért. Egyébként pedig neki vannak papírjai, nem is arra hajt, hanem a magyar állampolgárságra! Ez iszonyatosan nagy szó a négerek között. Nagyon jó úton halad az állampolgárság felé, ugyanis jár maygar nyelvkurzusra – kiválló eredménnyel -, a magyar történelemmel pedig szégyenszemre jobban tisztában van, mint én…. Szóval ő most “álmaim lovagja”. Még januárban ismerkedtünk meg egy buliban, ezek után elkeztdünk e-mailezni, meg msn-ezni. Nagyn sokáig nem találkoztunk, majd márciusban egyszer újra összefutottunk ugyan azon a szórakozóhelyen. Ekkor telefonszámot cseréltünk, de mivel én márciusban még mindig hittem a Victorral való kapcsolatomban, semmi nem történt. Néha felhívott telefonon, és mindig nagyon édes volt. Egyszer májusban találkoztunk a 4/6-on. Victorral ekkor már nem mentek igazán a dolgok, így beadtam a derekam, és beültem vele egy kávéra. Elmeséltem neki, hogy valami nyári munkát keresek, meg hogy mennyire jó lenne, ha találnék valami, ami a turizmushoz kapcsolódik. Elmeséltem, hogy terveim szerint a német szak befejezése után a BGF-en szeretnék tanulni, meg hogy teljesen rákattantam most erre a turizmus témára. Őnagyon segítőkész volt, felajánlotta, hogy elvisz egy irodába, ahol kifejezetten olyan embereknek segítenek, akik a szállodaiparban ill. a turizmus terültén szeretnének dolgozni. Meg is beszéltünk egy újabb találkozót. Ez egy pénteki nap volt, és aznap délután iszonyatos vihar volt Pesten. Mire kiértünk az irodához már bőrig áztunk, azután pedig még a hazautat is meg kellett tennünk. A metróaluljáróban a Ferenciek-terénél konkrétan az 5 centis vízben álltunk 🙂 Eléggé romantikus volt. Mivel ekkor egyedül voltam a lakásban, modnatm neki, hogy jöjön fel hozzám, csinálunk valami fini vacsit meg megszárítkozunk. Nagyon aranyos volt. Rengeteget beszélgettünk és csókolóztunk, azután pedig nálam aludt. A másnapot is végig együtt töltöttük, tiszta boldog voltam. Azóta a hétvége óta rendszeresen találkoztunk. Mindig nagyon romantikus randikat szervezett, és hát azt hiszem kezdek beleszeretni.  Szóval én suliban voltam fél 6ig, ő pedig mondta, hogy 9kor találkoznia kell egy ismerősével, aki lakást keres és egy néger sráccal megbeszélték, hogy akkor mennek el megnézni a lakást. 7 órára már itt volt nálam. Ah

Reakció a kommentekre

2009 október 14. | Szerző: Angelface

 Sziasztok!

Köszi az újabb kommenteket. Először ezekre szeretnék reagálni, utánna pedig majd egy új bejegyzésben leírom, hogy mi is történt velem a randin ill. tegnap.

Kedves Érdeklődő! Őszintén szólva nagyon elgondolkodtattál azzal, amit írtál. Nekem még soha nem jutott eszembe, hogy az itt élő afrikaiak valaha is vissza szeretnének menni az országukba. Barátnőmmel viszont – akinek szintén nigériai barátja van – elbeszélgettünk a dologról, és átgondolva mindkettőnknek teljesen logikusnak tűnt az érvelésed. Lehet benne valami, hogy Európába csak szórakozni jönnek, hiszen nagyon sok magyar nőnek bejönnek a karakteres arcukkal, sötét bőrükkel és lazaságukkal… Ők természetesen ezt ki is használják, és szinte naponta újabb és újabb barátnőket szednek össze. Legtöbbjüket persze csak egy éjszakára. Azonban azt biztosan állíthatom, hogy ők sem különböznek a magyar férfiaktól abban, hogy ha nem adod oda nekik magad az első éjszakán, akkor kitartóbbak lesznek és viszonylag sokat fáradoznak a kiválasztott nő meghódításán. Ez velünk is így történt, és Victor a későbbiekben gyakran mondogatta is nekem, hogy többek között azért szeretett belém, mert nem feküdtem le vele rögtön a megismerkedésünkkor. Azonban ahogy a kapcsolatunk romlott, gyakoribbá váltak a veszekedések, ismét feltámadt benne az az ösztön, amit még Afrikából hozott magával, vagyis hát az, hogy minnél több nőt megkapjon magának. Azt gondolom sokan tudjátok, hogy náluk megengedett a többnejűség. Ez úgy lehetséges, hogy tartanak mondjuk egy hivatalos esküvőt, amiről papírt is kapnak, ill. -mint az Afrikai szeretőkben – hagyományos, úgynevezett “törzsi” esküvőt. Ott lehet, hogy ezt el tudják fogadni a nők, viszont számomra – akit arra neveltek, hogy csak egy férfi legyen az életemben, és őt senkivel ne osszam meg – ez teljesen felfoghatatlan.

Másrészről azt írtad, hogy véleményed szerint csak olyan nővel lehet tartós a kapcsolatuk, akit jobban érdekel az adott férfi kultúrája. Erről nekem az a véleményem, hogy ha egyszer eljönnek Európába, x éve itt élnek, és azon fáradoznak, hogy megkapják a vízumukat, esetleg az állampolgárságot, akkor nem csak azt kellene várniuk, hogy majd egy nő hozzájuk megy (itt megemlíteném, hogy ez gyakran különböző ellenszolgáltatások fejében történik) és így papírhoz segíti őket. Nekik is le kellene tenniük valamit az asztalra. Kereshetnének mondjuk egy bejelentett munkát. Ez pl tökéletes első lépés lenne. Tudom, hogy ez a magyaroknak is igen nehéz manapság, de azért nem lehetetlen. Vannak olyan afrikai ismerőseim, akik már évek óta egy cégnél vagy szállodában dolgoznak. Ha nekik sikerült, a többieknek is összejöhetne. Nem feltétlenül kellene napi 8 órában dolgozniuk, de legalább be lennének jelentve valahova, az állam tudna róla, hogy ők is tesznek valamit. Emellett persze jutna még idejük a saját kis üzleteikre is.

Szóval abból indultam ki, hogy ha egyszer eljönnek Európába ill. Magyarországra, és szeretnének papírokat, akkor nekik is kellene alkalmazkodni az itteni kultúrához. Nem azt mondom, hogy adják fel a sajátjukat, de igenis elvárható dolog szerintem, hogy legalább kis mértékben próbáljanak úgy élni, mint az itteniek. Az pedig szerintem teljesen elfogadhatatlan, hogy úgy bánnak az itteni barátnőkkel, feleségekkel, mintha Afrikában lennénk. Mi nem ehez vagyunk szokva. Szerintem egyik nőnek sem normális az, hogy a férje/barátja reggel 8kor elmegy otthonról és mondjuk éjfél, ill. éjjel 1 óra körül állít haza. A nőnek természetesen mindig otthon kell lennie, nem állhat szóba a többi afrikai férfivel, vigyáznia kell a gyerekekre ill. a férfiaknak az a legtermészetesebb, hogy ha ők éjjel 1kor mennek hazza, akkor a feleségük meleg étellel várja őket otthon. Nekem szerencsére ebben nem volt részem, mert az összeköltözésig nem jutottunk, viszont azt tapasztaltam, hogy pl megbeszéltünk, hogy este 9kor eljön hozzám és együtt töltjük az éjszakát és éjfélkor még mindig nem volt nálam. Ha hívogatni kezdtem, mert aggódtam, hogy esetleg történhetett vele valami, akkor pedig teljesen kiakadt, hogy én miért nem adok neki időt. Persze nagyon sokmindent eltűrtem, de így a szakítás után már annyira felnyílt a szemem és őszintén szólva totálisan hülyének érzem magam, hogy ennyi mindent megtettem neki. Itt most nem csak arra gondolok, hogy megcsalt és miért nem a többi kis barátnője segítségét kérte a különböző kis ügyeihez, hanem arra is, hogy én nem voltam normális, hogy tűrtem az állandó eltűnéseit, késéseit, a kioktatásai ill. azt az egyszeri pofont…

Mindenesetre valóban, így átgondolva, igazad lehet ebben a visszamennek Afrikába dologban. Véleményem szerint az itteni afrikaiak nagyrésze nem képes kellőképpen alkalmazkodni a magyar ill. európai kultúrához, alapvető viselkedési normákhoz. Mindig lesznek olyan nők, akiknek bejönnek – mer hát miről is beszélek, én is még mindig imádom őket, de azt már kétszer is meggondolnám, hogy belevágjak-e egy komoly kapcsolatba bármelyikkel – azonban ha ezek a nők kiismerik őket, akkor nem hiszem, hogy tartósan együtt fognak maradni.

Lehet általánosításnak jött le most ez az egész, de azt le szeretném szögezni, hogy nem mindegyik afrikai ilyen, csak sajnos az ismerettségi körömben igencsak ők vannak többségben. Viszont a következő bejegyzésben egy nagyon pozitív ellenpéldát fogok megemlíteni.

Még szeretnék említeni pár szót az Afrikai szeretők című filmről ill. könyvről. Írtad, hogy Te csak a filmet láttad. Véleményem szerint a film is egészen jól sikerült, a lehetőségek szerint próbálja visszaadni a történteket. A könyv azonban teljesen más. Ott olyan dolgokra is kitér az irónő, melyeket a filmben nem tudtak kifejteni (ilyen például a menyasszonyi ruha is:). Amikor pedig Lketinga/Lemalian felpofozza Corinne-t/ Carola-t az annyira érzékletesen van leírva a könyve. Ezeket az érzelmeket szerintem csak a könyvön keresztül lehet megérteni. Ha tetszett a film ill. érdekel ez az egész történet, akkor mindenképpen ajánlom a könyvet is!

Puszi: Angelface 🙂

Miért is szakítottunk? + a mai napom

2009 október 12. | Szerző: Angelface

Üdv újra kedves Olvasók!

Először is szeretném megköszönni a kommenteket és azt is, hogy így támogattok. Nagyon aranyosak vagytok 🙂

Tegnap a bejegyzésem után még történt egy igen fontos dolog. Éjfél után pár perccel újra hívott Victor. Természetesen kikapcsolta a számát, mivel tudja, higy ha számmal hív nem venném fel neki. Mivel ugye nem tudtam, hogy ki kereshet, felvettem. Először semmit nem szólt bele, pár másodperc múlva viszont csak annyit mondott, hogy “Szia Babygirl! How are you?” Erre természetesen kinyomtam a telefont és utánna már nem vettem fel, pedig még hívott legalább 3-4 alkalommal. Engem ne hívjon “Babygirl”-nek, azt hagyja csak meg a leendő feleségének.

Hát igen, akkor itt ki is térnék arra, hogy miért is szakítottunk. Az egész úgy kezdődött, hogy mikor megismerkedtünk minden rendben volt a papírjaival, menekültstátuszban volt Magyarországon és úgy nézett ki, hogy kap majd vízumot. Tavaly szeptemberben viszont azt mondták neki a Bevándorlási Hivatalban, hogy valószínűleg nem kap majd újabb papírt. (Akkor iszonyatosan kiborúltam, és mindent megtettem, hogy segítsek neki. Számtalan e-mailt írtam ügyvédeknek, a különböző hivatalokba, de általában azt a választ kaptuk – természetesen nem hivatalosan – , hogy nincs más megoldás mint az esküvő. Ezen akkor nagyon kiaakadtam, viszont ma már azt mondhatom, hogy felnyílt a szemem, és teljesen megértem, hogy csak úgy a semmiért nem adnak papírokat.) Ekkor megmondtam neki, hogy én 20 évesen nem vagyok kész a házasságra, ill. a szüleim sem arra neveltek, higy valakihez csak így, fél év ismeretség után hozzámenjek. Ő nagyon nem akarta megérteni, dehát mondtam ez van. Szeretem, de erre nem vagyok képes. Ekkor akartam vele először szakítani, azzal az indokkal, hogy akkor ő találhat valakit, akibe újra beleszeret és aki akár hozzá is menne. A válasz az volt, hiyg csak engem szeret, és neki rajtam kívűl nem kell senki más, majd valahogy megoldja. Totálisan bekattantam és arra gondoltam, higy na jó, akkor én majd keresek neki feleséget. Felregisztráltam különböző társkereső oldalakra, hátha akad valaki. Sajnos nem igazán jöttek össze ott sem a dolgok. Aztán valahogy december lett. A 2008-as volt életem legrosszabb karácsonya, ugyanis azt kaptam tőle ajándékba, higy közölte velem, hogy talált valakit, a lány nagyon szerelmes belé és el fogja venni. Hát gondolhatjátok…

Ekkor akartam másodszor szakítani, de valahogy még mindig nem ment az elszakadás. Ezek után szilvezster este közölte velem, hogy neki 8kor el kell mennie a menyasszonyához, én pedig csak maradjak egyedül a lakásban Pesten és ünnepeljek egymagam. Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy elveszett ember, felhívtam egy ismerősöm, hogy találkozzunk, mert csak azért is jól akartam érezni magam. Ő egy amerikai katona volt, aki 1 évig itt élt Pesten. Vele mentem el buliba és hát az alkohol hatására egymásba is gabalyodtunk, ill. utána kialakulóban volt a szerelem is kettőnk között. Azonban itt is közbeszólt a sors, ugyanis februárban visszahívták Amerikába, így mielőtt bármi komoly lehetett volna ebből a kapcsolatból, már vége is lett. Ezek után csak idő kérdése volt, mikor jön megint az újabb Victor-korszak. Ismét találkoztunk, ismét beadta nekem a szokásos mondókájáz, hogy ő csak engem szeret, soha nem is szerett és nem is fog szeretni mást, ill. hogy atól a lánytól neki csak a papírok kellenek. Mivel még mindig szerettem, hittem neki, így ismét egy pár voltunk. Ezek után azonban állandósultak a vitáink, mert hát elég rosszul tűröm, ha nem én vagyok az egyetlen nő a párom életében. Hiába mondogatta mindig, hogy az a lány nem érdekli, enm tudtam ezzel az érzéssel élni. Állandóan ment a se veled – se nélküled dolog, mignem múlt hétvégén végre elég erőt gyűjtöttem ahoz, hogy kimondjam, hogy nekem ebből elég, és beismerjem magamnak, hogy fogok nála jobbat találni. Ebben persze az is közrejátszott, hogy olyan dolgokat tudtam meg, amik 1000 darabra törték a szívem. Lehet, hogy most azt gondoljátok, hogy ez közhely, de én valóban így érzem. A lényeg, hogy kapcsolatunk ideje alatt – azaz az elmúlt másfél évben – az én drága párom, aki állítólag csak engem szeretett, körülbelül 20 nővel csalt meg. Most lehet, hogy páran azt gondoljátok, hogy az én hibám is, hogy megcsalt, de én nem így gondolom. Az egyik kommenelő azt írta, kíváncsi arra, hogy milyen egy négerrel együtt lenni. Hát azt hiszem az elmúlt évek tapasztalatai alapján mondhatom, hogy ha egy olyat fogsz ki, mint a Victor, akkor szörnyű. Náluk teljesen megengedett dolog, hogy megcsalhatják a barátnőjüket, feleségüket. Viszont ha mindez fordítva történik, akkor ott mindennek vége. (Egyszer majd leírok pár dolgot, ami jellemző rájuk, addig is mindenkinek ajánlom Corinne Hoffmann: Afrikai szeretők című könyvét. Én akkor olvastam, mikor már együtt voltam a Victorral, és elmodhatom, higy döbbenetes, higy ő is ugyna azokat a dolgokat írja le, amelyek nekem is feltűntek velük kapcsolatban. Igaz, higy neki egy maszáj férfi volt a szerelme, de azt hiszem ezek olyan dolgok, melyek sok afrikaira jellemzőek.)

Szóval megcsalt…nem is egyzser… A pontot az i-re azonban az tette fel, hogy mint megtudtam az egyik közös ismerősünktól, november 14-én lesz az esküvője… Komolyan mondom, már csak azt a szerencsétlen lányt sajnálom, aki képes hozzámenni, mert ő nem tud semmiről és hát elég egyértelmű, hogy elrontja az életét. Lehet, hogy most gonoszank fogtok tartani, de ha ismerném a csajt, biztos elmondanám neki ezt az egészet, és lehet, higy összetörne az ő szive is, de talán megmenthetném élete legnagyobb hibájától.

Szóval ez röviden a szakítás indoklása. Remélem nem túl összevisszaság és azért nagyjából tusjátok követni.  🙂

Akkor most vissza is térnék a mai napomra. Az egyetemen semmi különös nem történt, elmaradt az utolsó két órám, így már fél 5-kor itthon voltam. Készülgettem a holnapi prezentációmra, nah meg persze felüdülésként megnéztem néhány Született feleségek részt 🙂

Most pedig megyek készülődni, mert 9kor randim van. Egy újabb afrikai srác. Ő már azóta tetszik, hogy megismertem, de csak most jutottunk el a randiig. Kiváncsi vagyok, hogy mi lesz. Azt azért hozzátenném, hogy vele egyáltalán nem tervezek semmi komolyat, de most szükségem van egy kis önbizalomnövelésre.

 

Köszi, hogy elolvastátok! Szép estét!

Puszi nektek: Angelface 🙂

első…

2009 október 11. | Szerző: Angelface

Sziasztok kedves Idegenek!

Rögtön az elején felmerül egy kérdés: Hogy is kezdjem a blogot? Azt hiszem a szokásos bemutatkozástól eltekintenék. Ha olvasni fogjátok a blogot, úgyis mindenkiben kialakul valamilyen kép rólam… Egyébként sem nagyon szeretném felfedni a személyazonosságom 🙂 Maradjunk inkább az anonimitásnál.

A legmeghatározóbb élmény, amiért is elkezdem most ezt a blogot, az az, hogy pontosan egy hete szakítottam a párommal, akivel már majdnem másfél éve együtt voltunk. Nagyon különböző személyiségek vagyunk, nem beszélve arról, hogy ő nigériai, én pedig magyar vagyok… (Hogy ez pontosan milyen problémákat vetett fel a kapcsolatban, arra most nem térnék ki, mivel akkor túl hosszúra nyúlna az első bejegyzés, de azt hiszem, a későbbiekben ezt még egyszer ki fogom fejteni.) A lényeg, hogy az utóbbi időben rájöttem, hogy ez egy eléggé egyoldalú kapcsolat volt. Kölcsönös szerelmről talán az elején még beszélhettünk, de az elmúlt egy évben ezt már semmiképpen sem nevezhetjük annak. Rájöttem, hogy iszonyatosan vak voltam. Mindent elhittem neki, ő pedig csak kihasznált. Hát mit ne mondjak, elég szörnyű érzés, bár azt hiszem mindennapos dolog, és talán olvasóim nagyrésze is átesett már hasonló dolgokon. Most viszont eljutottam arra a pontra, hogy rájöttem, nekem erre nincs szükségem. Jobbat is fogok találni, olyat, aki szeret, megbecsül és tisztel. Hát így lettem újra szingli és ez vezetett a blog megnyitásához.

Terveim szerint ebben a blogban fogom megosztani Veletek mindazt, ami velem történik. A fő téma pedig a szerelem lesz, mert minden rossz dolog ellenére, azért még hiszek a Moulin Rouge-ban elhíresült mondatban:

“Ennyi csak, mi tudható: Szeretni kell, s szeretve lenni jó”

 

Ezzel a mondattal búcsúzóm, szép estét mindenkinek!

Puszi: Angelface 🙂